Kezdetleges és bárdolatlan volt, viszont inspiráló története az esélytelen győzedelmeskedéséről egy sikersztorit indított el ma is tartó útjára.
Általában nem elég a megbízhatóság, a luxus vagy a tudás, hogy legendássá váljon egy autó. A sztori számít, ami mögötte van. Ugyanez igaz arra Mercedes-Benz 300 SEL-re, ami meglehetősen rövid élete ellenére a mai napig inspirációként szolgál az őszinte autósport szeretetről. 1971 írunk, amikor Werner Aulfrecht és Erhard Melcher, avagy az AMG (Aulfrecht-Melcher-Großaspach, Aulfrecht szülőhelyét hozzácsapva) alapítóatyái beneveznek egy másfél tonnás vörös bestiával a Spa-i 24 órás versenyre. Miközben a versenytársak szinte mind kivétel nélkül sokkal kisebb, ezáltal könnyebb BMW-k, Fordok és Alfa Romeok.
Olyan látvány lehetett, mint a BMW M8 GTE a 2019-es Le Mans-i 24 óráson, noha akkoriban nem készültek szellemes mémek az olyan kívülállókról, mint amilyen az AMG versenyautója volt akkor és ott a belgiumi depóban. Ekkor akasztották rá a Rote Sau (angolul Red Pig), azaz vörös disznó gúnynevet, mit sem sejtve, hogy hamarosan ez a bárdolatlan batár csúnyán elveri őket a versenypályán. Pedig kinézete alapján közelebb volt egy utcai modellhez, mint egy éles célgéphez: odabent még a gyári, vastag faborítást is meghagyták a műszerfalon, hátul pedig a teljes üléssort, sőt, még a puha szőnyegborítás is megmaradt.
Ugyanakkor rendkívül szexi szélesítéseitől a mai napig megrogy a térdünk, ahogy a nagy rali lámpáktól is az orrán, amiket a rádió helyére beszerelt kapcsolókról irányítottak. Na jó, azért volt benne bukócső, kagylóülés és az első ajtókat is aluminiumra cserélték. A lényeget mégis a motorháztető alatt kellett keresni. A Mercedesek legismertebb tuningmesterei ugyanis 6,8 literesre fúrták fel a gyári 6,3 literes V8-ast, ami így az eredeti 250 lóerő helyett 428 lóerőt teljesített, ami már elég a gumiégetésre. Olyannyira, hogy legfőbb kompromisszumát is ez adta: nagy tömege és bitang lóereje azt eredményezte, hogy többször kényszerült gumicserére és tankolásra kiállni, mint a többiek.
Ennek ellenére a Red Pig megnyerte kategóriáját, és az összetett értékelésben is második lett, ami elég volt, hogy a korabeli újságok a főoldalon hozzák le. Sportkarrierje ugyanakkor nem tartogatott több sikert számára, mi több, Spa-ba is alig jutott el, hiszen előtte pár héttel összetörték a Hockenheimringen. Akkoriban még nem ment olyan jól az AMG-nek, ahogy ma, úgyhogy a Red Piget eladták a francia hadseregnek, akik a kifutópályák tesztelésre használták, mielőtt valódi vadászgépek leszálltak volna rá. Ugyanis akkoriban ez volt az egyetlen autó, ami fel tudta venni egy sugárhajtóműves gép felszálló és leszálló sebességét.
Innentől ismeretlen a sorsa, de több mint valószínű, hogy bedarálták, ahogy az autósport történelem számtalan pótolhatatlan darabját. A legenda mégis tovább él, hiszen a Mercedes megszerezte a valaha volt legélesebb 300 SEL eredeti tervrajzait és korhű módon reprodukálta a Red Piget, ezzel biztosítva, hogy kereken 50 év múlva se kelljen senkinek elmagyarázni, hogy mi az az AMG. Egyébként nemrég Magnus Walker, az autós kultúra megkerülhetetlen hippije is készített egy replikát, ami ezüst fényezése miatt stílusosan a Silber Sau nevet kapta, és amiről egy nagyszerű rövid film készült nem rég.