Ár-érték arányban továbbra is erős helyet foglal el szegmensében a Fiat 500, mild hibrid rendszere pedig nagyszerűen összeegyeztethető a városi miniautó jellegével.
Vannak az autózás világában ikonok, amik egy életre meghatározták egy márka identitását. A Fiat számára ez az 500-as, amit a mai napig életben tartanak, hogy tovább öregbítse az olasz márka kultuszát. Azonban az ikonokat nem szokás csak úgy leváltani, vagy érdemben módosítani a dicső elődhöz képest. Ennek is tudható be, hogy immáron 14 éve szinte változatlan formában gyártják az újkori Fiat 500-ast. Még a facelift is öt éves mostanra, most pedig a leköszönő széria végét, a Fiat 500 Hybridet próbálhattam ki, mielőtt teljesen átveszi az uralmat az új, már teljesen elektromos 500e.
Csomagtartóján nagy betűkkel hirdeti hibrid mivoltát, míg a B-oszlopon egy apró badge-en két egymásba forduló levélke tudatja, hogy ez a verzió már az újkori elvárások gyermeke, noha a valóságban csak egy 12-voltos mild hibrid rendszert, tehát a hibridezés belépő szintjét takarja az egyedi szürkés kék színárnyalat. Nos, igen, itt tartunk, hogy már a miniautók kategóriáját is elérték a CO2 korlátozások, és a gyártóknak még a legapróbb erőforrásokból is további takarékosságot kell kicsikarni.
Ettől függetlenül nem vették félvállról a fejlesztést a Fiatnál. Terveztek egy teljesen új, rendkívül pontosan kapcsolható, már hatfokozatú kéziváltót, ráadásul egy szintén friss fejlesztésű, 1,0 literes, 70 lóerős FireFly szívómotorral párosították a 12-voltos önindító generátort, ami a vezető ülés alatti, apró 11 Ah-s lítium-ion akkumulátorban tárolja az elektronokat. Ezzel valamelyest csorbult a vezető mögött ülők komfortja, ugyanis a lábfejnek kevesebb mozgástere maradt, ráadásul egy apró vörös matrica tudatja, hogy nem szerencsés rálépni az akkumulátorra.
Persze nem mintha eddig annyira élvezetes lett volna hátul utazni egy Fiat 500-ban, pedig méretéhez képest elég élhető terekkel rendelkezik, főleg csomagtér tekintetében. Egy olcsó miniautó térkínálatát vagy anyaghasználatát becsmérelni nem illik, utóbbit mondjuk nem is lenne okom, hiszen továbbra is egy viszonylag jól összeszerelt autó az 500-as, ami még a háromhengeres motor rezonálását is képes totálisan leplezni. Elég ránézni, hogy megértsem, miért fut ennyi az utakon. Ezekhez a bamba szemekhez és könnyed, cuki vonalakhoz könnyű kötődni. Ha akarnál, se tudnál rá haragudni.
Pedig nem szerettem bele igazán, hiába vártam a megtérést, noha a dolce vita életérzést nem volt könnyű magamba szívni, miközben az eddigi tél legesősebb, leghavasabb hetét töltöttük. Ahogy a Suzuki SHVS rendszere, úgy a Fiat mild hibridje is megszokást igényel, ugyanis alacsony fordulaton elég darabos a 4,8 lóerős elektromotor rásegítése. Később, nagyobb tempónál tényleg észrevétlenül működik, sőt, néha még a rásegítést is érezni, azonban elindulás után furán dadog. Ettől könnyedén lefullad, úgyhogy érdemes nagyobb gázzal elindulni.
Eleve érdemes pörgetni a motort, ugyanis 70 lóerőt azért megdolgoztat a maglódi emelkedő is, de persze városban rendkívül jól manőverezhető, könnyed a kezelése, főleg a City kormányzást bekapcsolva. Ráadásul elképesztően takarékos. Városi fogyasztása csak ritkán megy 5,0 liter fölé, ha betartjuk az eco tippeket, amiket felajánl a digitális műszercsoporton, de egyébként is élvezetes vele a spórolás, hiszen gyakran válhat hasznunkra a visszatermelés miatt fokozott motorfék kiguruláskor, 30 km/h alatt pedig teljesen leállítja a motort. Utóbbit egy apró relé kattanással jelzi, ahogy azt is, amikor újraindul.
Ahogy tapasztaltam, kevésbé tölt vissza hatékonyan, mint a Suzuki rendszere, aminek elég volt egy lámpához gurulás, hogy félig feltöltsön az apró akksi. A Fiatnak ehhez egy autópályáról legurulás kell, teljesen feltölteni pedig sosem tudtam az akkumulátorszintet. Mivel én dinamikusan autóztam vele, a teszthét átlagfogyasztása 5,2 liter lett, ami egészen lenyűgöző ilyen hidegben. Ráadásul nem csak ezzel, de az utastérben használt Seaqual üléshuzatokkal is tesznek a környezetvédelemért, amik részben a tengerekből és a szárazföldről összegyűjtött műanyag hulladékokból újrahasznosítva készültek.
Persze a Fiat is érzi, hogy egy tizenmilliós villanyautóval nem lehet leváltani egy olcsó miniautót, úgyhogy még egy ideig biztosan kínálaton marad a „második generáció” is. Noha nem könnyű kibogarászni egy mérvadó árlistát, a Fiat 500 Hybrid indulóára kb. 3,8 millió forint, és valahol 5 millió környékén van a teteje. Ezért egy rendkívül takarékos városi miniautót kapunk, amit garantáltan mindenki ismer. Sajnos itt-ott már érezni rajta a kort: például nincs középen a kormány, és az üléspozíció is túl magas. Viszont jó látni, hogy az olaszok még mindig foglalkoznak vele, és érdemben fejlesztik az ikonukat.
