Apró teste ellenére egy meglepően tágas, takarékos, olcsó crossovernek ismertük meg a Suzuki Ignis-t. De mi a helyzet, ha egy tényező kiesik a receptből?

Noha mindig is megosztó volt a Suzuki Ignis friss generációja, én imádtam minden tesztautót, amivel dolgom volt a piaci bevezetésekor. Leginkább a külsőjével nem tudtak megbarátkozni sokan, a belső tartalomra viszont nem lehetett panasz. Én abszolút tudok azonosulni a japán autók mögötti filozófiával, így azt is értékelem, hogy a Suzuki Ignis mer karakter lenni. Egy szerethető mangafigura, méreteit meghazudtoló belső terekkel, és egy kikezdhetetlen szívómotorral, ráadásul olcsón. De mi történik, ha az egyik fontos pillérkő kiesik a képletből?

Akkoriban (2017 körül), hozzá lehetett jutni egy új Suzuki Ignishez akár 3 millió forintért. Persze a legalapabb modellről volt szó, de árához képest meglepően jól használható, kellemes anyagokból építkező kisautó volt, opcionálisan összkerékkel. Továbbra is elképesztő, hogy két felnőtt férfi is mennyire jól elfér egymás mellett odabent, noha az üléspozíció butácska, a kormány még mindig csak le-fel állítható, és a kamerás ráfutás-segéd még mindig képes indokolatlan helyeken beleszólni a vezetésünkbe.

Suzuki szinten gyengének mondható az 5-fokozatú manuális váltó kapcsolási érzete is, viszont a mozgása még mindig nagyon rendben van. Valahogy a japánok értenek a stabil hangoláshoz még emelt kaszninál is. Aztán jöttek az egyre szigorodó EU-s károsanyag-kibocsátási kvóták és a Suzukinak lépnie kellett. Nagyobb autóiba, mint a Vitara és az SX4 S-Cross 48-voltos, kisebb autóiba, mint a Swift és az Ignis 12-voltos mild hibrid rendszert szereltek. Sőt, ha már így alakult, a programot összekötötték egy facelift sorozattal is.

Így kapott új, jeepes hűtőrácsot 2020-ban a Suzuki Ignis, illetve még hangsúlyosabb ezüst betéteket a lökhárítókra, hogy ezzel is fokozzák a terepes kinézetet. Szerencsére az egykori Cervo inspirálta retro vonalak megmaradtak a C-oszlopon, ahogy a zseniális 1,2-literes Dualjet szívó benzines is maradt ugyanaz a takarékos, szuper karakterű kis egység, bár már 90 lóerő helyett csak 83-mal, és a kék kulcs, a kék utastér betétek, és a Hybrid felirat a faron tudatja, hogy itt valami turpisság is van a dologban.

2020-tól ugyanis kizárólag 12-voltos mild hibrid rendszerrel párosítva érhető el az Suzuki Ignis, így az alapára is másfél millióval drágult a 2017-eshez képest. Kár, hogy az enyhe hibrid rásegítés ennyit nem tesz hozzá a valóságban. Eddig is egy rendkívül jól használható, takarékos motor volt az 1,2-es Dualjet, amivel könnyedén lehetett akár 5 liter alatt járni a városban. Szerencsére ez most is így van: a legnagyobb kánikulában, erős klímával, masszív belvárosi dugóban is 4,7 literes átlagot tudott. Autópályán, szintén klímával 5,7 liter volt a legtöbb, amit kihoztam belőle. Ez szuper, bár nem érzem átütő változásnak.

Ez már nem ugyanaz az SHVS rendszer, amit például egykor a Baleno is megkapott, bár ugyanúgy, egy elektromotorként is működtethető önindító-generátort kapcsoltak a benzinmotorhoz. Ahogy régen, ez a rendszer is legfőképp gyorsításkor segít rá a benzinmotorra, hogy némi terhelést levéve a válláról csökkentse a fogyasztást. Sikerült kiküszöbölniük azt a fura rángatást, amit gázadáskor produkált korábban, amikor a gyenge villanymotorra átkapcsolt, ugyanakkor cserébe nem érzem annyira hatékonynak az új rendszert. Szinte sosem mozdult meg az akkumulátor töltöttsége, hiszen leginkább csak nagyon erős gázadáskor segít rá a benzinmotorra, így viszont kevesebb értelmét látom.

Ami pozitív, hogy sikerült úgy integrálni az apró akkumulátort a vezető ülés alá, hogy az ne vegyen el a hátul ülők lábteréből. Szinte semmit sem érezni a működéséből, és persze tölteni sem szükséges egy enyhe hibridet. Nagy elánnal tölt vissza motorfékezéskor, és már 20 km/h alatt lekapcsolja a motort. Ugyanakkor ezek mind nem indokolják jelenlegi árlista 4,4 milliós kedvezményes indulóárát. A tesztautóhoz hasonló csúcsfelszereltségű Ignis GLX már 5,2 millióra rúg. Ennyiért már inkább a sokkal autószerűbb, és modernebb vezetéstámogatókkal felszerelt Swiftre hajtanék rá márkán belül.


A teszt megjelenik az Autószektor.hu magazinban is.


Vélemény, hozzászólás?