Ismeretlen terep ez a BMW számára, először gyártanak elsőkerekes hot hatchet. Mégis nagyszerűen mérték ki a receptet. Csak a helyén kell kezelni.
Olvasom a cikkeket, és nem értem. Miért várják a tesztelők egy kihegyezett hot hatch dinamikáját a BMW 128ti-től? Aki a tempóra hajt, annak ott van a 306 lóerős, összkerekes M135i. Aki viszont valami élénkebb élményre vágyna, annak ott a könnyebb, elsőkerék hajtása miatt sok szempontból közvetlenebb 128ti, ami pont a félutat jelenti a sportosság és a hétköznapi használhatóság között, ahogy tették ezt a hasonló betűpárossal ellátott E36 és E46 szériák is. Közben az élet úgy hozta, hogy jómagam is tesztelhettem a BMW első fronthajtású hot hatchét, így végre kiírhatom magamból ezeket a gondolatokat.
Magunk között azt szoktuk mondani, hogy elsőkerékre 300 lóerő a határ. Felette csak csúnya hajtásbefolyás és feleslegesen elforgó kerekek jellemzik a hot hatcheket. 265 lóerő tehát bőségesen elég, de még nem érezni túlzónak, ami rendben is van egy finoman sportosnak szánt modellben. Ugyanakkor meglehetősen kis tartományban él a 2,0 literes turbómotor. Ahogy a Mini sportmodelljeiben, itt is semlegesen tol, és nagyon korán, már kb. 4000 fordulat/percnél elfogy a nyomaték.
Ugyanakkor korábbi minis tapasztalataimból arra következtetek, hogy így is közvetlenebb élmény vezetni, mint az összkerekes változatot, amik általában nehezebbek, tehetetlenebbek kanyarban, egy nagy adag orrtolással fűszerezve. Itt sokkal inkább a karjaink között érezhetjük az erőt, az autó mozgását. Prémium autó létére meglepően kommunikatív a hajtáslánc és a futómű is, pedig a BMW-k szeretnek néhány lépés távolságot tartani, és ezzel nincs is baj.
Nincs akkora műsor? Egy idő után a durrogás-csattogatás, és a kormánnyal való küzdelem is tud fárasztó lenni. Nem attól lesz hot hatch valamiből, hogy keresztben felfal. Sokkal fontosabb a tudás, ami a lemezek alatt lapul. Ahogy fogja az utat az M Sport futómű, ahogy érezni a feszesebb keresztmerevítőket. Amilyen közvetlen a kormány, és ahogy rázár a Torsen diffi miközben gázt adunk kanyarodáskor, majd ahogy enyhén megcsúszik a fara, amikor felengedjük – nos, ezektől lesz valamiből jó hot hatch.
Arra is nagyon jól ráéreztek a BMW-nél, hogy a kötődéshez legalább ennyire fontos a külső és a hang is. Márpedig a 128ti-re sokszor fogsz visszatekinteni a parkolóban. Szélesen kitolt kerekeire mélyen ráültették a kasznit, amivel még inkább kidomborították sportos vonalait. Már álló helyzetben is ráfeszül az aszfaltra, a vörös díszbetétek, és féknyergek, no megpersze a nagy ’ti’ matricák egyértelműen tudatják, hogy nem egy hétköznapi boltba járósról van szó, ha eddig nem lett volna egyértelmű.
Tetszett, hogy a tesztautót fehérben rendelték, ahogy a legjobban kiemelik a 128ti egyediségét. Persze egyéni ízlés kérdése, hogy a vörös elemek bejönnek-e, de erre is van alternatíva, hiszen például vörösben vagy kékben rendelve nem kapja meg ezeket. Nekem tetszik, hogy meglépték, ahogy szerethető részlet a könyöklőbe varrt ti felirat is, ami egy hosszú út során a karunk aljába nyomódva emlékeztet minket, hogy mit vezettünk az imént. Tempós vezetéskor úgysem abba, hanem a kormányba fogunk kapaszkodni, amikor a Torsen diffi rántja ki a kezünkből a kormányt.
Hogy egy klasszikust idézzek a 128ti életérzésről: „Jó kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be.” A 128ti jól áll, mint a kedvenc bomberdzsekid. Sportos külsejével és mélyen morgó kipufogójával számomra abszolút hozta azt a hot hatch életérzést, amibe én annak idején annyira beleszerettem. Amikor kicsapott könyökkel is érzed a felszabadult szabadságot. Nem kell gyorsan menni ahhoz, hogy élvezd a vezetést. Sőt.
Indulóára 14,9 millió forint, amivel jóval fölé lőttek a nem prémium, ám legtöbbször erősebb versenytársaknak, amilyen a Hyundai i30 N, a Volkswagen Golf GTI/GTI Clubsport, vagy a Renault Megane RS. Ugyanakkor az is biztos, hogy egyik sem ennyire kényelmes. Ráadásul egyre szűkül a szegmens, folyamatosan tűnnek el a legendák, örülni kell minden új versenyzőnek.
Szerintem pont azokhoz szól a 128ti, akik szeretnének egy stílusos, finoman sportos autót a hétköznapokra, amivel kényelmesen, csendben is lehet közlekedni, de azért kanyart is lehet támadni, ha úgy adódik. Valahol ugyanez a receptje az én Fiesta S-emnek is, persze jóval kisebb méretekben, úgyhogy ezt nagyon tudom értékelni.
A teszt megjelenik az Autószektor.hu magazinban is.