Mit csinál egy autófotós, miközben számítógépes játékkal játszik? Nos, autót fotózik. Mi mást? Főleg, ha egy olyan inspiráló játékról van szó, mint a Cyberpunk 2077.
Imádom a retrót, ez talán már kiderült a blogom tartalmából. A gondtalan 90-es évek diszkó korszakában nőttem fel, és édesapámmal mindig 80-as éveket hallgattunk az autóban, amikor a Balaton part felé tartottunk. „Visszahozza a fiatalságom” – mondta mindig, és valahogy én magam is beleképzeltem magam abba a neonfényes időszakba, amikor a napszemcsi és a fehér zakó az éjszakai táncparketten is menő volt. Akkoriban még nem volt internet, és ennek megvolt a romantikája. Nem voltak olyan magasak az elvárások, és mindenki egy kicsit jobban elengedte magát, mint ma.
Annyira karakteres és stílusos volt ez a korszak, hogy könnyedén visszaszivárgott a popkultúrába és reneszánszát élik a neonfények. Noha ma már tudatosan butítjuk le a képek minőségét arra a szintre, ami 30 éve a csúcsot jelentette. Ezt a hype vonatot lovagolta meg most a Cyberpunk 2077, amit először én is csak azért próbáltam ki, mert tetszett a stílusa. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire beszippant a sajátos világa, ami Amerika és Japán kultúráinak különleges és rendkívül szerethető elegye, egy olyan utópisztikus világban, ami valahol pont a 80-as években válik le a mi világunkról.
Amolyan: mi lett volna, ha… Mi lett volna, ha a 80-as évek után nem arra halad a világ, amerre tartott, hanem a fejlődés legfőbb csapás irányai a fegyverkezés, hatalomszerzés lennének. Night Cityben, a játék városában mindent a cégek irányítanak, míg az emberek nagy részét mély szegénységbe taszítják, így gyakoriak a bűncselekmények. Mindez egy olyan neonfényes, japán italautomatás városban, ami szabadabb, elfogadóbb, színesebb, mint ma bármelyik valódi város, ugyanakkor kegyetlen is, de mindenképp szerethető és tele van titkokkal, amit élmény felfedezni a játék autóival.
Oh, igen, az autók. Egyszerűen zseniális stílusérzékkel alkották meg a játék járműparkját. Hozzák a 70-es, 80-as évek amerikai és japán autóinak jellegzetes stílusjegyeit, ugyanakkor tele vannak modern kiegészítőkkel. Ahogy az emberek is amolyan furcsa hibridek, néha digitális, fém implantátumokkal, kék hajjal és vörös szemekkel, meg zöld körmökkel. Gyakran merítettek ihletett az autósport világából, tudod, abból a korból, amikor a B-csoport még a felniken is légterelőket alkalmazott. Nem véletlen, hogy az autós kultúra megannyi kulcsfiguráját megihlették ezek az autók. Elég Kyzara vagy BradBuilds-re gondolni, akik hasonló stílusban alkotnak.
Ami szintén nagyon szerethető, hogy gondoltak minden népcsoportra, ezért a mikroautóktól kezdve, a szupersportautókon át, a luxus repülő autókig minden van a játékban. Vannak puccos felsővezetői limuzinok, és darabokból összetákolt, de terepgumis, sírós váltós, karbon kormányos nomád félversenyautók is. Egyetlen igazi autó van a játékban: egy Porsche 911 Turbo, még a 930-as szériából. Igazi léghűtéses hangzással, és a játék legjobb irányíthatóságával. Természetesen engem is ő ihletett meg a legjobban, már a Keanu Reeves játszotta háttérsztorija is zseniális.
