Abban a korszakban, amikor a BMW Z1 ajtaja lefelé nyílt, nem volt könnyű egyedit gurítani. A Lotus mégis rengeteg pénzt locsolt bele az utolsó Elanba. Én pedig találtam egyet Cipruson. Méltatlanul magára hagyva.
Van egy sztorim még 2020 őszéről, amit eddig nem meséltem el, mert úgy voltam vele, hogy átélni izgalmasabb volt, mint elmesélni. Gyakran láthatunk képeket és cikkeket méltatlanul magukra hagyott autócsodákról, ilyen szempontból például Dubaj verhetetlen. Gyorsan meggazdagodó, majd hirtelen csődbe menő, ezért menekülni kényszerülő üzletemberek hada hagy maga után felbecsülhetetlen értékű luxusautókat az Emirségekben. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy Ciprus is tartogat hasonló sztorikat, persze a maga szintjén.
Ciprus autós kultúrája eleve nagyon különleges. Mivel a brit megszállás alatt a baloldali közlekedést is megörökölték, ezért értelemszerűen leginkább angol és japán autókat importálnak az országba. Főleg nyugaton, a szegényebb részeken, tömegautónak számít például az ötajtós Honda Integra, de néha felbukkannak olyan modellek is, amikről köztudott, hogy kizárólag a japán piacra készültek. Persze a legtöbbjüket mára megette a tengeri só és a homok, és valahol az út szélén várnak szebb sorsukra.
Így találtam rá például egy Lotus Elan M100-ra Paphos leghullámosabb tengerpartja mellett. Szerencsére zárt bukólámpákkal – kinyitva nem túl szép látvány. Típusjelölése alapján egy Elan SE, tehát egy széria eleji turbós változat, és ezt erősíti meg az is, hogy 1990. március 1-jén regisztrálták az Egyesült Királyságban. Ezekbe az Isuzu Gemini 162 lóerős, feltöltött motorjait szerelték, és ez a turbós változat is volt a kelendőbb. A korabeli tesztekben rendkívül dicsérték a motor rugalmasságát. Nem véletlen, hogy a mindössze 4655 db legyártott Elan M100-ból elenyésző volt a szívómotoros.
Először úgy gondoltam, hogy ahogy a legtöbb hasonló autót, valószínűleg ezt is egy középgazdag brit nyugdíjas szállíthatta a szigetre, hogy ebben tengesse le idős éveit. Viszont a mellette álló Mercedes-Benz SLK 230 már ciprusi regisztrálású, és a rendszámtáblakeret alapján egy import cég hozhatta be a görög ajkú országba. Gyanítom, hogy összetartoznak, hiszen a Google Maps utcaképe alapján 2019 decemberében a parkoló egy másik szegletében is együtt álltak, és mintha egy első generációs Porsche Boxster is pihenne mellettük.
Egy biztos, szörnyen koszosak voltak, már jó rég a parkolóban vesztegelhettek ekkor. Különösen igaz ez a Lotus Elan-ra, amit úgy beszőttek mostanra a pókok, hogy a gaz már a hálókon mászik fel a kocsira. Ráadásul nyitva volt, hiszen valaki csúnyán betörte a vezetőoldali ablakot, úgyhogy a természet már odabent is átvette az uralmat. Nem tudom, hogy lopásgátlásnak szánták-e, hogy a kormányt kivették, de egyébként ez volt a 118 ezret futott brit sportautó egyetlen része, ami hiányzott.
Máskülönben büszkén viselte sorsát a kor szellemében vadászgépesre szabott műszerfal, amit még a General Motors pénzéből fejlesztett a Lotus a 80-as évek végén. 1989-től 1995-ig gyártották a Lotus Elan M100-at, melynek sportossága – Colin Chapman filozófiája szerint – a könnyű kasznijában rejlett. Mindössze 1075 kiló volt ahhoz a 162 lóerőhöz, amit a japán 1,6-literes, négyhengeres turbómotorja kipréselt magából.
Egy angol autó, ami amcsi pénzből használt japán motort, hogy aztán egy dél-koreai autógyár tovább gyártsa. Zseniális nemzetközi összefonódásokat rejt apró kasznija, engem mégis az lepett meg a legjobban, hogy 1995-ben a Kiának adták el a gyártási jogokat, akik további három éven keresztül gyártották némileg eltérő hátsólámpákkal és 1,8-literes, 151 lovas motorral, Kia Elan néven. Ma már ez mennyire elképzelhetetlen lenne. Főleg, hogy épp most áll át a sárnehéz villanyautókra a Lotus is.
Az Autocar szerint addig egyetlen Lotus modell fejlesztésébe sem öntöttek annyi pénzt, mint amennyit az Elanba, de ez mégsem térült meg soha, hiszen a hasonló elveken nyugvó, de sokkal olcsóbb és hátsókerék meghajtásának köszönhetően valamivel izgalmasabb Mazda MX-5 akkoriban is elvitte a showt. Ettől még szomorú látni, hogy a Lotus történelem egy fontos szelete ilyen körülmények között végezheti. És ezzel valószínűleg nem csak én vagyok így, hiszen a szélvédőre az van görög betűkkel írva, hogy „megvenném”, és hozzá egy telefonszám. Egy biztos, ennél csak jobb helye lehetne.
