Szkeptikusan állnak hozzá a márkatulajok, és nem alaptalanul. Valahogy mégis jó volt együtt élni az Opel első plug-in hibridjével.
Onnan tudod, hogy megváltozott a világ, hogy egy hónapon belül két zöldrendszámos Opel tesztautó is be van vésve a naptáradba. Márpedig most nálam pontosan ez történik, és ugyanolyan értetlenül állok a jelenség előtt, mint akik tágra nyitott szemekkel követték az Opel jelenlegi legnagyobb SUV-ját, miközben hangtalanul elsuhantam mellettük. És hát valóban kellemes jelenség lett, opelesen harmónikus a formaterv, annak pedig különösen örültem, hogy a vörös marketingszínével járt nálam. No, meg fekete motorháztetővel.
Mindig hangoztatom, hogy az elektromos világ beköszöntével reneszánszát éli az autóipar sajátos retroja, és némi múltidéző menőség az Opel első plug-in hibridjébe is szorult. Noha úgy látszik, hogy a német mérnökök inkább a Need For Speed Undergrounddal játszottak túl sokat, ahol a 2000-es évek elején nagyban hódítottak a szénszálas motorháztetők. Csak amíg a versenypályákon valóban súlyos másodperceket jelentett a könnyítés, addig a rizsrakétákon inkább a pénzköltés egy újabb felesleges formáját testesítette meg. Itt azonban kifejezetten megkülönböztető dizájnelemnek szánták a PHEV változatokhoz, és valahogy tényleg működik – noha egyáltalán nem szénszálas, persze…
Már most meglepően sok Grandland X-et látni az utakon, és a teszthét után nincs bennem kétség, hogy ez nem csupán az itthon tapasztalható jelentős márkahűség miatt van. Tényleg egy olyan autó, amiért adnék pénzt, mert jól érezhetően egyben van, és ez nálam erős kijelentés. Noha egyértelműen nem nekem szánják 25 évesen. Ugyanis van egy olyan érzésem, hogy tudatosan maradtak meg a konzervatívabb, autószerűbb kinézetnél és elrendezésnél. Itt nincsenek modern anyagok és szétanimált digitális kijelzők, mint a testvérmodell 3008-ban. A Grandland X-ben még a töltöttség-mérő is hagyományos műszer.
Teletöltve kaptam meg, így először az Electric móddal ismerkedtem, és őszintén meglepődtem, hogy 2020-ra mennyire finom tud lenni egy 1,8 tonnás Opel. Jól áll neki a villanyhajtás, kifejezetten kellemes a hangtalan suhanás. Ráadásul a meglepően beszédes kijelzők is hozzátesznek a plug-in hibrid élményhez. Nem sok gyártónak van ennyire átlátható grafikája arról, hogy éppen hogyan dolgozik alattunk a hajtás, amit ráadásul figyelhetünk a központi infotainment kijelzőről és a műszerek közötti apró kijelzőről is.
Márpedig a HYBRID4 esetében különösen hasznos tudni, hogy éppen hol és mi hajt, mert meglehetősen összetett a képlet, ráadásul nem mindig egyértelmű. Van egy 200 lovas, 1,6 literes turbómotor, illetve egy-egy villanymotor az első és a hátsó tengelyre egyaránt. Míg az első a 8-fokozatú Aisin automataváltó házába épült, addig a hátsó az elektronikusan vezérelt hátsó tengely diffijébe került. Hybrid módban az elsőt részesíti előnyben, Electric módban viszont érdekes módon kizárólag hátul hajt, és fényesebb aszfalton egész nagy kereszteket lehet vele vetni, amíg meg nem fogja az „kikapcsolt” ESP.
Őket középről, valahol a hátsó ülések alól egy 13,2 kWh-s akkumulátor táplálja, és éppen ezutóbbi egység jelenti az egyik legnagyobb kompromisszumot, ahogy jelenleg minden plug-in hibridnél. Ugyanis nincs gyorstöltésre lehetőség. Csak Type 2 csatlakozót képes fogadni, amivel 2 és fél órát kell ülni az autóban azért a 60 km villanyos közlekedésért. Különösen fájó amikor már minden Youtube videót megnéztél a lejátszási listádról, majd közli veled a 16 km/óra töltési adatot. Pedig még így is gyorsabb a töltés a megszokottnál, hiszen a tesztautókat felszerelték a 6,6 kW-os fedélzeti töltővel. Nyilván nem reális elvárás, hogy ennyit üljünk a maradék ingyenes töltőkre függve, úgyhogy tegyük fel, hogy mindenki megoldja otthonról a töltést.
Kapunk ellenben egy meglehetősen hatékony hajtásláncot, ami az ígért 50 km-es hatótávot könnyedén túlteljesíti. Nálam 60 km-t is erőlködés nélkül tudott, pedig volt benne klímázás, autópályázás és az összkerékhajtás vallatása is. Oh igen, na az aztán az igazán különleges élmény. Ahogy 4WD módban ez a nagy test hátrabukik és könyörtelenül tol. Egyedül az automataváltó rántásai zavarnak bele, ami akkor sem igazán találja a helyét, amikor átvált benzines hajtásra alacsony töltöttség esetén. No, és innen kezdődnek a gondok.
Sajnos a villany és benzin közti váltás néha megzavarja, és éppen akkor indítja be a benzinmotort, amikor már lassítani kezdenénk. Ilyenkor viszont lassítás helyett ugrik egyet, a motor pedig felbőg, mert túl alacsony fokozatot dob be. Tehát a harmónia nem mindig áll össze, csak ha van elég elektromos töltöttségünk. Ellenben a fogyasztása folyton alacsony tud maradni. Tisztán benzinről használva is 7,5 literes átlagot sikerült produkálni vele, ugyanis folyton visszatölt annyit az akkumulátorokba, hogy gyorsításkor azt előnyünkre fordítsa.
Innovation felszereltséggel indít a Grandland X PHEV, tehát mindeképp nagyon jó ellátmányt ad. Jelenleg a konfigurátor szerint 15 310 000 listaáron érhető el a tesztautó konfigurációja, Ultimate felszereltséggel, viszont ebben már tényleg minden benne van a távolságtartós tempomaton és a 360 fokos kamerán kívül. Nyilván megvannak a sajátos megkötései a konnektoros hajtálánc miatt, a legtöbb gyártó hasonló elven, tehát a kínálat tetejére pozícionálva kínálja zöldrendszámos modelljeit. És a Grandland X HYBRID4 kétségtelenül az Opel egyik újhullámos csúcsmodellje.
