Én nem is akartam a bérelt autónkról írni, de az első váltókapcsolás nem csak a fokozatot, hanem engem is megváltoztatott.
Szóval az úgy volt, hogy idén Mallorcán töltöttük a párommal a jól megérdemelt egyhetes „nyaralásunkat”, hogy magunk mögött hagyjunk végre mindent. Egyikünk sem először járt a spanyol szigeten, noha nagyon mások az emlékeink. A párom még szinte csecsemőként volt itt utoljára, míg én hat éve laktam is a szigeten, kemény egy hónapon át.
Azóta visszajártam néha, legtöbbször valami Volkswagen-csoportos menetpróba miatt, így a spanyolosan laza munkamorál mellett, a Tramuntana-hegységben rejtőző szerpentineket is sikerült megismernem. Azt például a Golf GTI-vel megélt heves élményekből tudom, hogy itt Mallorcán a változatosan ívelt kanyarokat arcpirítóan sima aszfaltburkolat fedi, így nem csak guruló öltözőnek érdemes autót bérelni, amivel elérjük a legeldugottabb strandokat is, hanem a vezetési élményért is.
Szóval mi is béreltünk, alapvetően egy előző generációs Ford Ka-t. Úgy voltam vele, hogy ha fele annyira jól vezethető, mint az első generáció, akkor jókat fogunk szórakozni. Persze nem őt kaptuk végül, hanem érdekes módon, egy kategóriával nagyobb autók között kínálták fel a választás lehetőségét: Peugeot 208 vagy Toyota Yaris?
208-at még nem vezettem, Yaris-t túl sokat is. Utóbbiról annyi élményem maradt, hogy az új 1,5-ös motorjával nem lehet elindulni, a hibridtől pedig alapvetően undorodok. Végül a párom erős érveket hozott fel a Yaris mellett, és ez a döntés a lehető legjobb irányba vitte az utazásunkat.
Méghozzá a japó szupermini 20. születésnapját ünneplő… 
…limitált szériából való
Ugyanis amellett, hogy 6,4 litert evett még ennyi hegymászás mellett is, a jelenlegi kisautó szegmens legpontosabb kéziváltójával szerelik. Elképesztően rövid úton jár és kérdezés nélkül csattan be a helyére. Olyan ércesen, japánosan, hogy egy rövid kuplungrúgással dobálhasd a fokozatokat odafent.
Egyedül elindulni volt vele bosszantó. Néhány éve azt hittem, hogy csak a tesztautóm volt hibás, mert egy Rádió 1 roadshow után érkezett meg hozzám. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy tudatosan reagál ennyire későn a gázadásra, ezért nem is annyira hánytorgattam a témát az akkori tesztemben.
Viszont arra kevés esély van, hogy egy második 111 lovas Yaris-nak is ugyanaz a hibája legyen, mindössze 3000 kilométerrel az órában. Szóval ja, ülsz a kocsiban, lenyomod a gázt, köhögsz kettőt, egyszer balra nézel, és csak utána érdemes engedni rá a kuplungot, mert csak akkor fog elkezdeni felfelé kúszni a fordulat. Viszont, ha elindul…
Nos, akkor boldogan versenyzik a Fiestákkal is odafent. Egy jól összeszerelt, átgondolt autó érzetét adja, amit jól érzékelhetően az európai igényekhez fejlesztettek, miközben mégsem felejtették el, hogy mitől autó egy autó. Még szempont, hogy az A-ból B-be jutás alatt történjen is valami.
Ma-10 – Andratx – Sóller
Nem hálás dolog egy autóbuzi barátnőjének lenni, a szállásunkat úgy foglaltuk, hogy pár perc autózásra már azért kezdődjenek a megszokottnál élesebb kanyarok. Andratx városából indul az az MA-10-es útszakasz, ami a sziget teljes hosszában végighúzódik és megszámlálatlanul sok kanyar tarkítja, miközben végig a tenger kísér az utunkon.
Jobb oldalról sziklafal nyúlik az út fölé, míg baloldalon már nincs semmi más a korlát mögött, csak a tenger. Miközben olyan meseszép óvároskákat érintünk, mint Estellencs, Banyalbufar, Valldemossa vagy Deià, amik Mallorca ízeinek a legjavával szolgálnak az ebédidőben.
Mi Llucig mentünk, de az út egyébként egészen Pollencáig tart. Így is 100 kilométernyi tömény élmény várt ránk, folyamatosan váltakozó növényzettel, talajszínekkel és magaslatokkal. Még Mallorca legmagasabb pontját, a Puig Majort is érinti az út.
Hol egy régi bástya miatt, hol egy út mellett kóborló szamár miatt, hol csak a tiszta levegő miatt érdemes megállni egy fenyőerdőben, hiszen itt a hőmérséklet valahogy mindig tökéletes. Csupán a tenger volt viszonylag hideg volt így szeptember elején.
Ma-11A – Coll de Sóller
Már naplementében indultunk vissza Sóller hegyividéki városából Palma felé, de nem a rövidebb úton. Létezik ugyanis egy alagút, ami keresztben átvisz a Tramuntana-hegység alatt – ez egyébként Mallorca egyetlen fizetős útszakasza is –, de badarság lett volna az egyszerűbb utat választani, ha egyszer a világ legintenzívebb szerpentinje kanyarog felette. Ami ráadásul teljesen ingyenes. És ilyen késői órában már üres is, csupán a fákon ücsörgő kecskék kísérnek utunkon.
Míg a déli rész még szélesebb, addig az északi könyörtelenül szűk. Itt értjük meg igazán, hogy mi az a hajtűkanyar, amit gyerekkorunk raliszimulátoraiban állandóan hajtogatott a navigátor. Itt tényleg kb. fatörzs szélességű a kanyarok belső íve, néha érdemes rásegíteni egy kis kézivel is. Olyan kanyarok ezek, amik egy Priusban is jól esnének, de a Yaris tűpontos váltója és kormányzása csak rátett az élményekre. És a helyi hot hatch brigád még csak ekkor tartott a szerpentin irányába. Szerencsés srácok…
Ma-2141 – Coll de Reis
Számomra a Sa Calobra felé vezető út jelentette a legnagyobb újdonságot. Már korábban is láttam néhány sajtófotón, hogy itt található az a híres kanyar, ami saját maga alá fordul vissza, és ilyennel még sehol nem találkoztam Európában. (Létezik egyáltalán máshol is ilyen?) Szóval mindenképp el akartam ide jutni.
Turista-fosatóan szűk útszakasszal kezdődik az élmény, ahol nem győzzük kielőzni a sok mazsolát, viszont ha túl vagyunk ezen a részen, rögtön elénk tárul a híres forduló, aminek döntött kanyarjára kecsesen támasztott rá az apró Yaris.
Szinte a földet súrolták a kéttónusú felnik, hogy aztán egy szűk alagúton átsuhanva kormányozzunk rá a következő szakaszra, ami már sűrű, de nem kevésbé szűk visszafordítókkal tarkított és ilyen elképesztő hegyi formációkon át vezet le a tengerpartig:
Szinte azt is elfelejtjük egy pillanatra, hogy amúgy tenger vesz minket körbe, pedig pont a hegyszirtek között kikandikáló tengerfelszín adja meg az egész tájkép kvinteszenciáját. Ahogy az angol mondaná: a final touch. És épp ez a legzseniálisabb Mallorcában. Tökéletes hegyi szerpentin vezet a tökéletes tengerpartokhoz, így apu is élvezi a vezetést, és anyu is élvezi a pancsolást. Win-win.
Szóval pacsi Yaris, meglepően jót mentünk!