Ritkán van, hogy egy tesztautó annyira megfog, hogy már az első kilométerek után alig várom, hogy kiírjam magamból a gondolataimat, a legalapabb E-osztály most mégis ezt hozta ki belőlem, így íme, egy gyors teszt.
Ez a Mercedes itt 12, azaz tizenkettő millió forint. Hogy pontosak legyünk, 11,8 millió forint a listaára. Ő most az E-osztály hazai modellpalettájának legalja, és mindösszesen annyiba kerül, mint egy közepesen jól felszerelt felső-középkategóriás. Azoknál viszont egy jóval finomabb tárgy. Egy Mercedes-Benz. És lehet akármennyire fapados, a gyökereit nem képes megtagadni.
A Mercedes oldalán csak Limited Edition-ként hivatkoznak a magyar piac sajátos igényeihez felszerelt, vagy inkább leszerelt E-osztályára, ami vészfék asszisztenst, tempomatot (nem adaptívat), kétzónás klímát, kulcs nélkül indítást, és parkolóradarokat kap. Aztán ennyi. Még kijelzőből is a legkisebb kockát kapja alapáron, noha a tesztautóba belerendelték a szélesebb, már navis infotainment rendszert.
Nincs benne szinte semmi sallang, amit elvárunk ma a prémium szegmensben, mégis az egyik kedvenc tesztautóm idén. Innen is pacsi a Mercedes hazai képviseletének, hogy ennyire stílusosan konfigurálják össze nekünk újságíróknak a tesztautókat. Azt hiszem nem sokan lépték volna meg ilyen büszkeséggel, hogy közénk dobnak egy alapmodellt, főleg egy ilyen kritikus méretosztályban.
Azt hiszem, mindannyian vettük a lapot Mercedes: egy E-osztály, mindig E-osztály lesz.
Így is megvan benne minden, amitől Mercedes egy Mercedes. SŐT! Azt mondom, hogy így méltóságteljesebb, hogy mellőzi a Mercedesekre ma jellemző giccsparádét az utastérben. Nyílván azokban a puccos kabinokban is borzasztó jó létezni, de pont a túltolt csillogás miatt tudtam kevésbé azonosulni a mai Mercedesekkel. Ez az autó ellenben árasztja magából a nyugalmat, és szerintem igenis ez lenne a feladata egy klasszikus értelemben vett „luxusautónak”.
Kívülről is tagadhatatlanul Mercedes, pedig az új “semlegesre vett” dizájnvonalukkal minden modelljük úgy néz ki, mint bármi más. Olyan semmilyenek. Ez meg valamilyen. Olyan Mercedes-es. Gyönyörű ötszögletű, vízszintesen barázdált hűtőráccsal, letisztult vonalakkal, ballonos gumikkal, és ami a legfontosabb: kevés fenségesebb dolog van, mint a motorháztető végén ágaskodó csillagot tolni.
Meglepetés: szövet ülések egy E-osztályban!
Aztán kinyitjuk az ajtót, és jön a döbbenet: szövet ülések egy prémium autóban? Igen, azok, méghozzá nagyszerű tartásúak, kényelmesen tömöttek, noha nagyobb melegben kicsit túlságosan melegek. Az évszázadok során kialakult bőrimádat valamiért hozzám nem jutott el. Nem tudom miért, de nekem mindig jobban bejöttek ezek a szövet ülések, egyszerűen komfortosabban érzem magamat bennük. Sőt, ma már egy hagyományos műszercsoportnak is örül az ember a sok digitális kijelző korszakában.
Hiába ülünk az alapváltozatban, mégis pazar az anyaghasználat, ugyanígy a hangszigetelés is. Minden finoman illeszkedik, nincsenek indokolatlan formák, a kijelzők felbontása pedig jelenleg mindent lenyom a prémiumok között. Mégis a volánt kell megfogni ahhoz, hogy igazán átérezzük, mi is van alattunk. Selymesen puha, és jó fogású, miközben borzasztó hasznos is a kormány – nagy kedvencem a Mercedes új tapipados kezelője. Felőlem lehet itt szövet ülés és szürke műszerfalborítás, amíg a kormány, amivel valóban érintkezek, ennyire minőségi.
Tudod mit? Nem éreztem hiányát semminek.
Hirtelen értelmetlenné válik a sok bepipálható extra és értelmet nyer a mögöttes tartalom. Marad idő figyelni az autó fenséges mozgására, a legkomolyabb kátyúkon is hajóként átringatózó futóműre, és a pontos kormányzásra. No, meg a sajnos mai szemmel lassúnak érződő, de finoman kapcsoló, 9-fokozatú automata váltóra is. Még csak azt sem vághatjuk hozzá, hogy gyenge lenne, mert hiába több mint 1,6 tonna az E200 tömege, meglepően dinamikusan tudja vinni ez a 184 lóerő.
Milyen érdekes, hogy folyamatosan puritánnak nevezzük, pedig ezzel a magasztos nyugalmával előbb kiérdemelte nálam, hogy tiszteletteljesen üljek benne, mint a nagydiszkós csúcsváltozatokban. Jól láthatóan a közönség is így áll hozzá, legalábbis fiestás srácként furcsa érzés, hogy ennyien lehúzódnak előlem. Ehhez az autóhoz nem illik a sietség, sokkal jobban áll neki a halk suhanás a föld felett. Ehhez pedig kevesen értenek jobban, mint a Mercedes.
A tesztautóért köszönet az Autószektor.hu-nak!