És akkor egyszer csak ott állt előttem a Papamóvil. Az egyetlen Panda a világon, aminek Vatikán zászló a rendszáma.
1982-ben II. János Pál pápa spanyolországi látogatásra készült. Hogy minden rendben menjen, két héttel korábban küldöttség érkezett, akik megállapították, hogy az FC Barcelona és a Real Madrid stadionok bejáratán nem férne be az eredeti pápamobil, márpedig ez a két helyszín központi szerepet játszik majd a látogatás során. Szóval gyorsan megoldást kerestek, és a spanyol kormány felkérte a SEAT-ot, hogy szolgáltassanak egy megfelelő autót két hét alatt.
Az idő rövidsége miatt nem igazán volt esély a részletek kidolgozására. A barcelonai gyár dolgozói fogtak egy Pandát, levágták a tetejét, lefestették fehérre, és kialakítottak rajta egy platót, valamint egy dönthető szélvédőt. Még egy kinyitható hátsó fellépőt is beszereltek a kocsi alá. A zászlókat fémből vágták ki, a felnik közepét pedig a Rondáról szedték, mert csillagot formáztak, és hát az mennyire Isteni már. Isidre elmondta, hogy sokan a mai napig sírva fakadnak, ha meglátják, hiszen a pápa érintése miatt szent tárgyként kezelik.
Szintén élvezettel hallgattam annak az autónak a történetét, amelyik a leginkább ismerősnek tűnt a magyar szememnek. Több SEAT 124 is van a gyűjteményben, de egy krémszínű kitűnik közülük. Ez pedig egy 1969-es példány, ami egyébként az egymilliomodik legyártott SEAT volt. A 60-as évek közepén végre beindultak a dolgok a spanyol autógyár háza táján, és sikeresen megnövelték a gyártási kapacitást. Büszkén vezette le az egymilliomodik példányt az iparminiszter a gyártósorról, majd kisorsolták a dolgozók között.
Egy délutáni váltásban dolgozó fiatal nyerte meg az autót, viszont nem volt jogosítványa, és nem is engedhette meg magának az autóval járó adók kifizetését, mivel éppen most házasodott és kezdett gyűjtésbe. Úgyhogy a SEAT úgy döntött, hogy elteszi az autót, és inkább az autó összegét adják a fiatal dolgozónak, aki így meg tudott finanszírozni magának egy saját lakást. Végül sosem kapott rendszámot az autó, és minden részletében gyári maradt. Mindössze 554 km-t mutat az órája, és köszöni szépen, tökéletesen működik.
Aztán éreztem, hogy közelítünk a lényeghez, amikor ott állt előttem az összes SEAT Ibiza Cupra és Leon Cupra generáció, kronológiai sorrendben. Kezdve az első hófehér Cupra Cup Racinggel, és befejezve a sort a mai Cuprákkal, amik mostanra külön almárkát jelentenek. Ugyanakkor volt egy átmeneti időszak, amikor még SEAT logóval jelentek meg a piacon a bronz betétes modellek, és azok megtalálhatóak itt is, ahogy a soha nem létezett Cupra Ibiza is. Mindkét Nordschleife rekordot futó Cupra R ott állt letakarva, ahogy a modernkori Bocanegra is.
Naná, hogy az eredeti 1200 Sport Bocanegrából, azaz feketeszájúból is állt a gyűjteményben, ami természetesen fekete orrlemezéről kapta gúnynevét. Ez volt a SEAT első autója, amit a frissen átadott Martorell Technical Centerben fejlesztettek Barcelona mellett, és egyben hosszú idő után az első autójuk, ami kizárólag SEAT jelvényt kapott a Fiat felirat elhagyásával. De legalább ennyi időt elidőztünk a SEAT első valódi hot hatch-e, a Fura Crono felett is. Igazi oldschool játékszer: 75 lóerő, és mindössze 760 kg. Vörös betétekkel, rali lámpákkal az orrán. Sok ilyet dobhattak be annak idején a Montjuïcon.
A legkülönlegesebb hot hatch viszont egyértelműen az az első generációs, 1986-os SEAT Ibiza SXI a gyűjteményben, amit még Juan Carlos akkori spanyol király ajándékozott 18 éves fiának. Nem véletlenül lett arany a fényezése, ráadásul olyan beteg szélesítést kapott hátra, amit még később sem kapott meg egyetlen Ibiza sem. Nem úgy a légkondit vagy a közvetlen üzemanyag befecskendezést, amik két évvel később a hagyományos modellekben is bemutatkoztak.
No, de ezek mind eltörpültek a beszédes nevű Ibiza Bimotor mellett. Ahogy neve, és a farán szereplő 1.5 X 1.5 felirat is utal rá, két négyhengeres motort borítottak össze benne, amik összesen 300 lóerőt adtak le. Még Isidre szerint is ez volt a legbetegebb autó a Spanyol Rally Bajnokságban valaha.
Még annyit tudnék mesélni, de úgy érzem, hogy eljött az idő, hogy ráforduljunk arra a sorra, amire talán mindenki a legjobban vár: a versenyautók sorára. A következő anyagban róluk mesélek.