Azt hittem, hogy ilyen csak a mesékben van. Sikerült bejutni oda, ahol a SEAT legendák, köztük a világ talán legszebb versenyautói alszanak.
Amikor barcelonai utazásomat tervezgettem, meglepődve vettem észre, hogy egyetlen érdemes autó múzeum sincs a katalán fővárosban, pedig innen indult az ország legfőbb autógyárának története. Aztán egy idő után elkalandozott a kezem a Google Mapson, és amikor képeket nézegettem a Zona Francáról, a SEAT első autógyáráról, megpillantottam egy olyan autósort, amitől szó szerint lefagytam. Ekkor még nem sejtettem, hogy pár hét múlva magam is ott fogok állni a legendák között.
Ezen a képen egymás mögött állt a SEAT Cordoba WRC összes változata, élükön a Toledo Marathonnal, a sort pedig az a Leon WTCC zárta, amivel Túraautó Világbajnok lett a márka 2008-ban és 2009-ben. Nem tudtam hogyan, csak azt tudtam, hogy ide be kell jutnom. Bármi áron. Aztán eszembe jutott egy kb. két évvel ezelőtti sajtóanyag, amiben megemlítettek egy bizonyos A122-es épületet. Ez a SEAT Históricos központja, benne kb. 170 darab pótolhatatlan autóval. Némi kutatás után felkerestem Isidre Lopez Badenast.
Már csak egy nap maradt a barcelonai utazásomból, amikor felbukkant az email Isidrétől, hogy ha még alkalmas, akkor szívesen várnak a Zona Francában. Másnap reggel 8:30-kor csillogó szemekkel jelentem meg a portán, ahol Isidre széles mosollyal fogadott. Egy végtelenül nyitott, rendkívüli tudással rendelkező embert ismertem meg személyében, aki tényleg az érdekes SEAT modellek felkutatásáért, és megmentéséért él, és nem mellesleg ugyanúgy az autósport foglya, mint én.
Már az udvaron leragadtam egy kicsit. Ott állt többek között egy Rondából és egy 127-esből átalakított gyári szervizautó, amikre ritka jó állapotban talált rá Isidre és csapata. Idegenvezetőm elmondta, hogy különösen értékelik a szervizautókat, hiszen a legtöbbjükre egyáltalán nem vigyáztak életük során, és nagyon nehéz értékelhető állapotban lévőt találni. Ezek viszont hiánytalanok. A 127-esen még rajta volt a gyári sárga-fekete fényezés, benne tűzoltó készülékkel, a csomagtérben pedig minden szerszámnak kialakított tárolóval. Valódi időutazás.
Aztán kinyitotta a szentély ajtaját, és csak annyit tudtam mondani: WOW!
Hirtelen ott állt előttem a spanyol márka teljesen történelme, a legelső modelltől a legutolsóig. Volt ott kameráskocsinak átalakított Tarraco, egy sornyi 600-as, amik kerekekre tették Spanyolországot, és még formulaautók is. Egy falon apró modelleket vettem észre, amikről kiderült, hogy pedálos kocsik. Olyanok, amilyenekkel gyerekkorukban a játszótér legmenőbb arcai lehettünk, csak ezek SEAT modellekről készültek, saját kezűleg. Isidre elmondta, hogy megelégelték, amikor csak elektromos gyerekautókat találtak, úgyhogy elkezdtek saját maguk, szénszálas pedálos autókat gyártani a gyerekeknek, amiket aztán nagyon élveznek a rendezvényeken.
A SEAT Histórico csapatnak ugyanis a hagyományőrzés és a presztízsépítés a legfontosabb feladata. Ők készítik elő az autókat, ha valamit ünnepel a SEAT, vagy éppen valamilyen fontos rendezvényre kerülne sor. Most például Carlos Sainz legelső gyári autóján, a Gr. 2-es Pandán dolgoztak nagy erőkkel – amivel anno 19 évesen mindent megnyert a későbbi Rally Világbajnok és Dakar győztes –, hogy teljes pompájában díszeleghessen az El Matadorról szóló új film premierjén.
Amikor rákérdeztem, hogy melyik autó Isidre kedvence, rámutatott a sorok talán legfurcsább példányára. Egy SEAT Rondára, ami hanyagul feketére és sárgára volt festve. Mint megtudtam, ez az autó volt az, amivel a SEAT meggyőzte a Párizsi Versenyhivatalt, hogy az első Fiat korszak utáni modelljük számtalan elemében különbözik az alapjául szolgáló Ritmotól. A SEAT és a Fiat útjai ugyanis 1982-ben váltak szét, és a Ronda volt az első saját, már városnevet viselő modellje a spanyol márkának.
30 év együttműködés után nem könnyű az átállás, a Fiat mégis bíróságra vitte a Rondát, mondván, hogy az nagyon hasonlít a Ritmora. Úgyhogy a SEAT fogott egy Rondát, és minden eltérő elemét sárgára festette. Így borult teljesen sárgába az utastér, néhol szabadkézzel felkenve, és kíváncsi lennék, hogy csak ezért legyártottak-e sárga üléshuzatokat is hozzá. Más idők voltak akkoriban, de pont ezek miatt a sztorik miatt szerethető az autózás történelme.
Persze az is érdekelt, hogy melyik autó lehet a legértékesebb. Isidre vakarta a fejét, hiszen nem könnyű megítélni, hogy a csarnokban lévő 170 autóból melyik számíthat éppen most a legdrágábbnak. Végül a SEAT 1400 Visitas mellett döntött. Minden idők legelső SEAT modelljéből alakították át, és mindössze kettő készült belőle. Azért hozták létre a tető és ajtók nélküli, még masszívan art deco jegyeket viselő modellt, hogy illusztris vendégeket, például állami vezetőket szállítsanak vele a Zona Franca gyártósoron 1956-tól.
Bár így is felfoghatatlan mennyiségű érték sorakozik odabent, a színfalak mögött már felújítás alatt állnak további érdekességek, amikről legtöbbször SEAT rajongóktól, újságíróktól, vagy maguktól a tulajdonosoktól értesül a gyári Histórico csapat. Ezek tényleg valódi barn find, azaz pajtaleletek. Időkapszulák, amiket igyekeznek az eredeti, legszebb állapotukra helyre hozni. Nagyon ritka, hogy meghaladják minőségben az adott kort, de korhű technológia hiánya miatt néha rászorulnak.
További érdekes SEAT történetekkel a következő részben jelentkezem.