Érdekes élmény volt, hogy ennyi év kihagyás után máris milyen elavultnak érződik a dízel, holott egy X-Trail méretű városi terepjáróhoz még mindig logikus választásnak tűnik a gázolaj.

Jól mutatja az autóipari trendeket, hogy egyre ritkábban kapunk dízel tesztautókat. Most hirtelen, nem is tudtam felidézni, hogy mikor teszteltem utoljára gázolajost, úgyhogy visszakerestem: 2019 elején. Elképesztő, de pár év alatt ennyire hatékonyan sikerült kiszorítani Európában a dízeleket. Az azóta nálam járt nagyautók leginkább plug-in hibridek voltak, vagy legalább is benzinesek. Aztán egyszer csak kikötött nálam egy dízel Nissan X-Trail, mélyfekete metál fényezésben, de nem azért, hogy elrejtse a koromfoltokat. Oh, de nem ám.

Ebben már az új, SCR-katalizátoros, 1,7 literes dCi motor kerreg, 150 lóerővel, és köszöni szépen, minden károsanyag-kibocsátási normának megfelel, amit már csak a 7,8 literes átlagfogyasztás is mutat. Egy ekkora összkerekes, 1,7 tonnás batártól ez egyáltalán nem rossz fogyasztási érték, és hát pont ezért szokás dízellel rendelni ekkora autókat. Már kezdett hiányozni a dízelek nyomatékos, mindenen átgázoló karaktere is, szóval kezdtem örülni, hogy ezt újra átélhetem. Azonban a nyomatékot szeretik lenyelni a CVT-váltók, és ebben az esetben bizony – akármilyen meglepő – fokozatmentes automatával párosították a dízelt. Ciki vagy sem, én azt sem tudtam, hogy létezik ilyen kombináció. Eddig.

Szakadó esőben hoztam el a tesztautót, így elsőre fel sem tűnt, hogy nem pakolgatja olyan szaporán a fokozatokat. Ezzel már el is árultam, hogy alapvetően kellemesen egyenletesen, csendben működik a CVT, nagyon kell nyomni a kellemetlen bégetéshez, amihez hozzászokhattunk korábban, de azért a kelletlen dízelhangot nem sikerült elfednie. Van, hogy vált egyet felfelé, és van, hogy lassításkor is dob egyet a fordulaton. Ezáltal könnyebb hozzászokni, de az semmiképpen sem elfogadható, hogy előre és hátramenet között többet gondolkodik, mint egy DSG, és a jobbkezes utcák is képesek megtréfálni a váltási időt.

Egyébként hatalmas méretei ellenére könnyed vele a közlekedés. Pedig nem fiatal csirke már a Nissan X-Trail harmadik generációja. 2013 óta van piacon, és még a legutóbbi átható ráncfelvarrása is 4 éve volt. Kívülről nem sokat öregedett, de odabent a rengeteg gomb, és az ilyen-olyan anyaghasználat azért emlékeztet a korára. Mégis számtalan okunk volt rá, hogy újra teszteljük, még a nyáron érkező utód előtt. Egyrészt ott van az új dízelmotor, ami a korábbi, 1,6 literest váltja. Másrészt érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy a japánok SUV-jából van 7-üléses verzió, tehát a nagycsaládos állami támogatás érvényesíthető rá.

Garantálom, hogy ekkora napfénytetőt bizony a harmadik üléssorból is élvezni lehet. Ráadásul 2017 óta olyan funkciókkal vigyázhat a családra, mint a 360 fokos parkolókamera, a parkolássegéd, vagy a ProPILOT vezetési asszisztens, ami a távolságtartós tempomat, a holttérfigyelő és a sávtartó összehangoltabb működését jelenti. Új dízelével már 8,6 millió forintért elérhető listaáron az X-Trail – nem véletlenül gurul ennyi még a magyar utakon is. Aki a tesztautóhoz hasonló csúcsverzióra hajtana, annak 11,5 millióról indít az összkerekes, CVT-váltós kivitel, amilyen árcédulát csak valamivel lejjebb, a közepes méretű, mindenképp ötüléses SUV-knál érdemes keresni.

Kivétel a Skoda Kodiaq, azonban a Nissan X-Trail egyértelműen terepjárósabb, mint az megszokott a hétüléses városi terepjárók szegmensében, és ez nem véletlen. Rendkívül magabiztosan mozog terepen. Mind a hasmagassága, mind a ballonos gumik arra hivatottak, hogy a legtöbb akadállyal megküzdjön, ami szembejöhet egy átlagos magyar család életében. Ráadásul nem egy Nissanról beszélnénk, ha nem lenne alatta egy zseniálisan pontos futómű, ami közúton és terepen egyaránt beton biztosan fogja az utat. Ugyanakkor többek között ezért, másrészt a CVT miatt érzésre szinte megfelezett 340 Nm nyomaték miatt hiányoltam belőle a játékfaktort.

Egy percre sem hajlandó kilendíteni a farát, viszont tény, hogy nincs orrtolás sem. Koordinált, mintha folyton visszafogná magát. Ami persze nem baj, ha úgy vesszük. Önmagában az új tájak felfedezése is rendkívül különleges kaland, aminek az értéke csak még inkább felértékelődik egy karanténba zárt országban. És új kalandok felfedezésére bizony kevés jobb alternatívát tudnék elképzelni jelenleg, ilyen méretben, ilyen áron, amit akár 6 extra fővel is megoszthatunk. Érdemes megfontolni a 300 000 Ft felárat jelentő harmadik üléssort, főleg most, amíg a 2,5 milliós nagycsaládos állami támogatás érvényesíthető rá.


Vélemény, hozzászólás?