Nem elég, hogy ugyanolyan jól áll neki a Parlament, mint egy irodai építkezés, még zöldrendszámos is, hogy tényleg megpukkadjon mindenki a Skoda Superb iV-től.
Főlényes érzés közel 4,9 méterrel közlekedni, főleg ilyen ballonos abroncsokon, amik tényleg könyörtelenül kiszűrnek minden létező kátyút. Csak a futómű hangja zavarja meg néha a kabin mindent körülölelő csendjét, viszont ütést egyszerűen nem érezni odabent. Nem is lenne szerencsés, még a végén kiesik a fáradt miniszter kezéből a telefon, akinek diplomata rendszám nem jutott ugyan, de a zölddel is beéri, hiszen egyelőre azzal is ingyen parkol Budapest utcáin.
Ez itt ugyanis a Skoda első plug-in hibrid modellje, a Superb iV. Jelölésére még a csehek sem tudnak méltó magyarázatot adni, de mostantól így hívják a villanyos Skodákat. Eleve a Superb neven is mennyit vitatkozott annak idején a magyar, hogy Super Bé, vagy Superb, mégsem emiatt, hanem az utánozhatatlanul nagy belső terei miatt lett a piac kedvence. Ráadásul a Superb ugye a Passatnál is közel 10 cm-rel hosszabb. Tudod, ez már az az érzés, amikor egy fekvőrendőr első és második ütése között érzékelhető idő telik el. Nem véletlenül feldolgozhatatlan látvány egy zölden felfestett apró parkolóhelyen állva, ahol eddig kisautókhoz szokott a szemünk.
Márpedig, ha közterületen akarjuk tölteni, akkor bizony le kell szállni a lakossági szintre, kinyitni a bogaras hűtőrácson lévő töltőnyílást, megfogni a koszos töltőkábelt, majd imádkozni, hogy beindul a töltés, miután röpke negyed óra alatt letöltöttük a sokadik töltő applikációt a telefonunkra. Tény, hogy minden sokkal egyszerűbb és gyorsabb volt, amíg a töltők ingyenesek voltak, és nem kellett applikációkkal szórakozni. Már annak is kezdem látni előnyét, hogyha valaki nem az autó folyton koszos orrára teszi a töltőnyílást, ami a Superb iV esetében ráadásul meglehetősen nehezen, sokadik próbálkozásra csukódik.
Ahogy minden plug-in hibrid, a jó öreg 1,4 TSI-vel párosított hajtás is lassan tölt, de legalább jól gazdálkodik az elektronokkal. Ugyanezt a hajtást egyébként már próbáltam 2016-ban egy Passat GTE-ben, később pedig egy Golf GTE-ben is. Akkor viszont annyira kevés valódi vetélytársa volt, hogy nem igazán volt mihez hasonlítani. Mostanra viszont jól látszik, hogy öreg ugyan ez a hajtáslánc, de egyáltalán nem vén. Ugyanis normális, klímás közlekedés mellett is 11 kWh alatti elektromos fogyasztásokat produkált, ami bizony dedikáltan villanyosnak fejlesztett autókat is megszégyenítő adat.
Még a kánikulában is simán tudott 60 km-es elektromos hatótávot, és valószínű simán tudta volna az ígért WLTP-s 62 km-t is, hiszen közben fotóztuk, autópályáztunk klímával, és persze azt a 218 lovat is ki kellett próbálni. Fun fact: ha kikapcsoljuk az ESP-t, úgy is hagyja, és körülbelül fél kilométeres csíkokat lehet húzni, mert még nincs gumi, amit felkészítettek volna a villanyhajtás azonnali erejére. Ellenben ilyenkor meg lehetett figyelni, hogy mennyire védi a hajtást, mennyire fokozatosan ereszti rá az erejét a kerekekre, és egyébként mennyire jól kisúlyozták az autót. Lapos, összeszedett, magabiztos a mozgása, tempósabb kanyarodás közben is.
Egyébként éppen a bitang erőhatásoknak is köszönhető, hogy megmaradtak a 6-fokozatú DSG-nél, ami ugyan továbbra is lassabban birkózik meg a hátramenet és előremenet közti váltással, mint az megszokott mára, viszont ami fontosabb, hogy jobban tűri a nyomatékot. Más helyzetekkel azért észrevétlenül megküzd, nem akad, nem gondolkozik, továbbra is nagyszerű. Annyit azért frissítettek rajta, hogy már olajban fut, mint a 7-fokozatú társai, tehát nincs többé szárazkuplungos automata a Superb kínálatában.
Itthon szeretik azt terjeszteni a plug-in hibridekről, hogy csak a benzinmotort használva sokat zabálnak, de nekem a 6,0 literes fogyasztás egy közel 1,7 tonnás limuzintól nem tűnik soknak. Sőt, leginkább lenyűgöző. A teszthét alatt egy egységet sem ment le az üzemanyagszint-mérő. Noha az igazsághoz hozzátartozik, hogy teljesen benzinről szinte lehetetlen használni, ugyanis például Hybrid módban nem addig nyüstöli az akksi kapacitást, amíg van benne kraft, hanem inkább beosztja. Városi tempó mellett szeret villanyról hajtani, felette már inkább átvált benzinre. Egy-egy tempósabb menés alatt, képes annyira feltölteni a 13 kWh-s akksiját, hogy induláskor, vagy részterhelésen újra arról hajtson egy kis ideig.
Igazából hatékonyabban teszi mindezt, mint az újabb fejlesztésű hajtások. A felső-középkategóriás szedánok haldokló szegmensére már nem költenek szívesen a gyártók. Mindenki SUV-okban akar ülni, pedig ejj, mennyivel meghatározóbb jelenség az utakon még mindig egy ilyen Skoda Superb. Pedig valljuk be, a tesztautó ezüst fényezésével, és szürke belsejével mindent megtettek, hogy elbújhasson az utakon, de itthon továbbra is kormányzati autóként asszociálják. Ami nem véletlen, országunk vezérei valóban ilyenekkel nyomulnak, aminek jelei észrevehetően odabent is.
Még nem volt olyan tesztautóm, ahol az elektromos anyósülés állító gombjai felkerültek annak belső oldalára, kézmagasságba is, hogy hátulról is kényelmesen ledönthessük. Csak a mihez tartás végett. Elmaradhatatlan az hátsó digitális óra, ülésfűtés, illetve van USB és 220 voltos csatlakozó is, hogy tényleg mozgó irodaként funkcionálhasson. Ilyen például az óriási hátsó lábtér és csomagtér, amiknél nagyobbat kevés eséllyel találunk a szegmensben, főleg ilyen áron. A tesztautó üzembehelyezéskori ára valamivel 14,5 millió forint alatt tudott maradni, ami skodálatos üzletnek tűnik.
A tesztautót az Autószektor.hu biztosította.