Hiába nőtt fel a 3-as BMW, mégis olyan inspiráló tudott maradni, mint az elődjei, még plug-in hibrid változatban is.
Annyian elzengték már ódáikat az új 3-as BMW-ről, hogy nehéz róla újat mondani. Nekem mégis minden friss volt, hiszen valami furcsa oknál fogva, egészen idáig nem volt kapcsolatom a G20 generációval. Ahogy egyébként az E46 után egyik 3-as BMW-t sem volt szerencsém vezetni. Sőt, valószínű, hogy több driftre épített 3-asban ültem, mint utcaiban. Mindegy is, hiszen mintha mi sem történt volna azóta. Üdítő tapasztalat volt, hogy a bajorok ennyi év elteltével sem felejtették el, hogy mitől lesz fergetegesen jó egy autó.
Pedig sajnos egyre kevesebb az olyan autó, ami a klasszikus értékekben szeretne nagyot domborítani, és egyre több a gyorsan múló divattermék. Ami színes, szagos, magas és nagy. Hiszen erre van igény. Legalábbis az okosok szerint. Igaz, hogy közben leesik az útról egy kisebb keresztbordánál is, de ez ma már senkit sem érdekel. Akiket mégis érdekel, hogy egy autót mellékesen jó is legyen vezetni, azoknak ott van az új 3-as BMW, ami már a legelső méreten tudatja veled, hogy többre hivatott egy futókalandnál.
Könyörtelenül egyben van. Odafigyeltek rá, megtervezték, és minden tudásukat beleadták, hogy egy minden szempontból kikezdhetetlen autót alkossanak, még ezekben a nehéz időkben is. Különösen igaz ez a 330e plug-in hibrid változatra, amiben egy négyhengeres benzinmotor és egy váltóházba szerelt villanymotor tudását kellett ötvözniük, mégis lenyűgözően harmónikus a hajtáslánc működése. Konkrétan hibátlan. Nem is tudom, hogy valaha kimertem-e ezt állítani egy tesztautóra.
Nehéz más szóval kifejezni ezt a magától értetődően sima működést, hajtson éppen a belsőégésűről vagy akár a villanyról. A kettő közti váltás észrevétlen, többek között a zseniális 8-fokozatú ZF váltónak köszönhetően, amit rábízhatunk a Hybrid módban, de akár mi is eldönthetjük, hogy éppen honnan fogyasszon: a 40 literes tankból, vagy a 12 kWh-s akkumulátorból. Utóbbi egyébként az egyetlen kompromisszumot is jelenti: sajnos, – ahogy a legtöbb plug-in hibridben – itt sem voltak képesek helyveszteség nélkül elhelyezni az akkumulátorcsomagot hátul, így a 330e csomagtartója is csak 375 liter, felhajtott ülésekkel.
Pedig ejj, mekkorát nőtt ez a kis…hármas. Majdnem olyan hosszú, mint az E39 szériás 5-ös BMW, tengelytávja pedig még hosszabb is 21 mm-rel. Még jó, hogy ennyire sokféle kameraszöggel segítenek a parkolás segédek, mert ez már tényleg nem a lakótelepi parkolók mérete. Sokkal kifinomultabb, tiszteletreméltóbb, mint az elődjei, főleg ezzel a plug-in hibrid hajtáslánccal, miközben mégsem feledkeztek meg az ősi vezetési élményről. Nem véletlenül van ott legfelül az ESC kikapcsoló gombja. Érzed, hogy élsz. Érzed, hogy vezetsz. És végül is erről szól az egész, nem?
Az egész utastérből árad a német precizitás. Az összeszerelési minőség magasiskolája ez odabent, éppen annyi élettel fűszerezve, amennyi belefér egy ennyire kifinomult autónál. Tetőablak, állítható színű hangulatvilágítás, és persze az a fránya ESP gomb ott legfelül. Alacsonyra ülünk, hiszen nem önbizalom-pótlónak veszünk egy 3-ast. Körbevesz minket, és bekebelez a saját kis világába – ehhez nagyon értenek a bajorok. Sokat fejlődött az infotainment rendszer kezelhetősége és a digitális műszercsoport átláthatósága is.
Annyira menő, hogy figyelni lehet a félönvezető rendszer működését, hogy muszáj volt videót is készítenem róla. Hasonlóan a Tesla grafikáihoz, itt is figyelhetjük, hogy mikor, és milyen sávokat érzékel a sávtartó, vagy épp, hogy mikortól veszi át tőlünk a kormányzást a kettesszintű önvezető rendszer, amit egy gombnyomásra aktiválhatunk a kormányról. Ilyenkor azonnal felveszi az adott tempót, vagy igyekszik az előttünk haladóhoz módosítani. Elképesztően menő, ahogy különbséget tesz személyautó és kamion között, nézd:
Hiába jár 1,8 tonnánál a 330e, mégis könnyed maradt a mozgása. Elképesztő az összhang és rengeteg a visszajelzés, amiben nagy szerepet játszik a futómű. Még ekkora, 19-colos felnikkel is könyörtelenül eltűnteti a kátyúk okozta kellemetlen felütéseket, és olyan helyeken is mozdulatlan maradt a kaszni, ahol már elvesztettem a reményt, hogy valaha-valamivel emberi módon áthajthatok majd. Mindenhova el akarod vinni, minden kanyart be akarsz vele venni, mert annyira magától értetődően jó vezetni.
Ügyesen osztja be a két motor előnyeit, attól függően, hogy éppen milyen forgalmi szituációban vagyunk, a kettőt összeadva pedig felszabadul az őserő. 292 lóerő a rendszerteljesítmény, amit a villanymotor azonnali reakcióideje tesz igazán különlegessé. Bitang erősnek érződik, miközben lenyűgözően hatékony is. A gyárilag ígért 59 km-es hatótávból 53-at még nálam is könnyedén teljesített, hiszen egy közepes lámpához lassítás is elég, hogy 1-1 extra kilométert visszatöltsön. Valamiért azt a tévhitet szeretik terjeszteni kishazánkban, hogy cserébe a belsőégésű motor sokat fogyaszt, de a 2,0 literes egységről hajtva is 6,5 literes átlagot írt ki, szóval nem kell mindent elhinni.
Itt értem, hogy mit kapunk a pénzünkért, és ez manapság, főleg a vírus után, egyre kevésbé igaz az autóipar jelenlegi árazási szintjére. A hasonló méretű autók kontextusába helyezve, meglepően kedvező a 330e 14,7 millió forintos listaára. Noha élből kétmillió felárat jelent az M Sport kivitel, visszakézből pipálnám be a konfigurátorban, hiszen ezektől a nagy légbeömlős lökhárítóktól lesz csak igazán dögös a kiállása. Meg hát eleve: azon kevés zöldrendszámos autók közé tartozik, ami elől szó nélkül húzódnak le a belső sávban.