Holnap van 2019 utolsó napja, így gondoltam kiválasztom azt az 5 tesztautót, ami a legjobban tetszett idén. Ezt így szokás, nem?
Két dologra világított rá nagyon hamar a top 5 lista átgondolása: viszonylag sok teszt nem jutott el a blogig – ezen a jövőben igyekszem változtatni -, illetve, hogy hiába tűnt lapos évnek 2019, azért vannak még autók, amik megmozgatnak, nem egyszer akár maradandó élményeket okoznak.
No, de mitől lesz az év tesztautója valami? Attól, hogy nehéz kiszállni belőle? Attól, hogy nincs szíved visszaadni a kulcsát, annyira könnyed vele együtt élni? Attól, hogy olyan élményeket ad, amilyenben még nem volt korábban részed? Mindenkinek más fogalmazódik meg odabent az elméjében, ha arról kérdezik, hogy mitől jó egy autó. Éppen ez a szép az autózásban.
Nekem is megvannak a saját támpontjaim, amiket képes vagyok az adott tesztalanyhoz igazítani. Hiszen minek akarnánk egy Kia Ceedet egy BMW X4-hez hasonlítani. Azért említem őket példának, mert éppen egymás után jártak nálam idén, és nem is lehetett volna nagyobb a kontraszt, mégis nekem az a feladatom, hogy a helyükön kezeljem őket. Igyekszem hitelesen, önmagához, a valódi versenytársaihoz, és a piaci igényekhez hasonlítani az adott tesztalanyt, ebben pedig sokat segít az autókkal való személyes tapasztalat, amit az elmúlt 4-5 évben sikerült gyűjtenem, és amit tovább bővíthetek az Autószektor.hu-nak köszönhetően.
Sok szempontból lehetetlen is lenne összevetni az autókat. Mind másban jó, másképp jó, és ez nem véletlen, hiszen teljesen más vásárlói közeget céloznak. Így idén is elsősorban az összhangot kerestem, mind a hajtáslánc elemei között, mind a külső-belső tekintetében. Azt a megmagyarázhatatlan élményt, amikor nem csak átgondoltnak, de késznek is érződik az autó, már az első kormánymozdulat után. Kerestem, hogy melyik autó tud valami olyat mutatni, ami addig nem volt jellemző a saját szegmensében, vagy mi az, amit jobban tud másoknál.
Így alakult az én 2019-es top 5 listám:
5. BMW M850i xDrive
Furcsa lehet, hogy egy ilyen „csúcsmodell” csak az ötödik a listán, viszont az új 8-as szériának nem sikerült azt hoznia kiforrottságban, amit a borsos árcédulájára tekintve elvárnánk. Pedig, oh, a BMW újra feltalálta a tökéletes kupéformát, a mai napig olvadozom, ha rágondolok, hogy én ezt a műtárgyat vezethettem, ami ellentmondásaitól volt lenyűgözően jó autó. Hiába volt felfoghatatlanul erős az 530 lóerős V8 a hajónyi motortérben, mégis síri csendben tudott suhanni. Ha azt akartunk. Ha nem, akkor egy pillanatra elfeledtette velünk, hogy 2 tonnát mozgatunk, és fölényesen támasztott a kanyarokra, némi durrogás kíséretében. Mozgása inkább tűnt mágikus térugrásnak, mint a technika küzdelmének. Minden percben csodáltam a tudását. Viszont tényleg túl van árazva. Már, ha ez érdekel valakit.
4. Alfa Romeo Stelvio
Ha nincs a Wörthersee Treffen, talán sose értem meg az alfázást. Így volt ugyanis esélyünk kinyújtani a lábait ennek a vörös batárnak, és kihozni belőle a valódi arcát. A Stelvio tanította meg nekem, hogy miként tud egy autó minden érzékünkre hatni, még akkor is, ha ekkora. Lehet, hogy minden kissé laza, lehet, hogy az elemek nem mindig passzolnak, de nem lehet nem szeretni egy ennyire átgondolt, mérnökileg kikezdhetetlen autót, aminek a vonalaitól éppen annyira olvadozunk kint, mint bent. Ilyet csak az olaszok tudnak, akik értik és tudják, hogy a vonzalom legalább annyira hozzátesz az autó uralás élményéhez, mint a tűpontos kormányzás.
3. Hyundai i30 N Fastback
Naná, hogy itt a helye a top 5-ben, ugyanis egyetlen autóban sem mosolyogtam annyit idén, mint a hosszabb farú Hyundai hot hatch-ben. Igazi infantilis méregzsák, ami minden gázelvételkor durrog, N-módban leharapja a fejed, majd jól ki is tépi a kezedből a kormányt. Hiába a háztömbnyi turbólyuk és a kőkemény hajtási befolyás, ezek mind csak jól álltak neki, a tűpontos futómű pedig elhitette velem, hogy valószínű elképesztően szórakoztató lehet vele a Nordschleifén körözni, ahol és ahová született. Ár-érték arányban továbbra is a legjobb vétel a CO2 kvóták miatt egyre csak szűkülő hot hatch szegmensben. Ha más nem, a szimulátorosan konfigurálható hajtáslánc és a csomagtartóban lévő diszkrét keresztmerevítő stílusos látványa miatt megéri.
2. BMW X2 M35i
Olyan tökéletes összhang, amit csak az M Performance képes létrehozni. Még egy olyan apró crossoverben is, mint a BMW X2. A kezeid és lábaid meghosszabbítása az M35i, és ez ma már olyan ritka, hogy azonnal a lista elejére került 2019 egyik legstílusosabban összeállított tesztautója. Mélyfekete külső, vadnarancs belső, kikezdhetetlen technikai tartalom, tökélyre hangolva. Így kell 306 lóerőt egységesen levinni az utakra, így kell egy duplakuplungos automatát jól programozni. Egy autó, aminek leköt a vezetése, és épp annyira szórakoztat a stabilitása, mint a könnyedsége. Azóta se tudom, hogy hol lehetett a vége…
1. Mercedes-Benz E 300de
Kompromisszummentesség. Ezzel a borzasztó hosszú szóval lehetne leginkább leírni a Mercedes dízelhibridjét. Hiszen a lehető legfinomabban ötvözi a konnektoros hibrid és a dízel hajtás előnyeit: tehát a napi ingázást letudtam villanyból, ingyen, ha kellett, mégis ott volt az 1300 kilométernél is nagyobb hatótáv. Ráadásul ez volt az első autó, amiben tátott szájjal autópályáztam. Lenyűgözően stabilan és megbízhatóan dolgozott együtt minden modern vezetéstámogató rendszere. Egyszerű fehér fényezése mögött életteli utastér lapult, aminek minden részlete azért született, hogy az életünk szebb és könnyebb legyen. Egyszerűen egy olyan autó volt, amiért szívesen dolgoznék egy életen át.
Vannak még autók, amik éppen lecsúsztak a listáról, de említést érdemelnek:
Ilyen például a Mercedes-AMG C 43 4MATIC Coupé, ami az emberi agy számára felfogható szintre hozta le az AMG modellek élére vasalt morcosságát, mindamellett, hogy 390 lóerőt még nem adtak ennyire jogos összegért. Egy valóban sokoldalú sportkupé, ami vonalai ellenére meghökkentő belső térrel rendelkezett, és olyan kezesen driftelt a hóban, hogy hetekig arról meséltem. Ja! És 4,3 mp alatt volt 100-on a gyári 4,7 helyett.
Aztán ott van a Hyundai Kona Electric, ami az első nem prémium, tehát megfizethető villany-crossover, valódi 480 kilométeres hatótávval. Villanyautózni jó, méghozzá így jó, ahogy a Kona tálalja, divatos külsővel, tágas belsővel, a hatótáv-para legteljesebb hiányában. Mellesleg olyan hosszú gumicsíkot húzott az aszfaltra, amilyen hosszút nem szégyellünk.
Említésre méltó még a Kia Proceed GT Line, ami már attól menő, hogy létezik ezzel a kinézettel, miközben mindenki más a garasokat számolja. Viszont a Kia nem érte be a formával, varázsoltak egy olyan futóművet alá, ami eseménnyé varázsolta a legunalmasabb kanyarokat is. Minden kormánymozdulat mögött érződött a súly, az átgondoltság. Az autóvezetés őszinte, közvetlen élményét pont egy Kia kombitól kaptam meg.
Mindez nem lehetne lehetséges az Autószektor.hu nélkül, akik immáron egy éve megtisztelnek bizalmukkal, és engedik, hogy mind írásos, mind képi formában kiéljem az autók iránti szeretetem és közlési kényszerem.
Köszönöm nekik a lehetőséget!