Mitől jó egy autó? Attól, hogy képes azokat az útszakaszokat és kanyarokat is eseménnyé varázsolni, amiket egyébként a hétköznapokban nem is igazán észlelünk, vagy csak unott arccal áthajtunk rajtuk.
Ki gondolta volna, hogy az autózás őszinte és közvetlen élményét pont egy Kia kombitól kapom majd meg a legtisztábban a jelenlegi kompakt szegmensben? Én biztos nem! Gyanútlanul vettem át Kia Proceed tesztautómat, de már az első kanyarodás rádöbbentett, hogy itt valami nem stimmel. De szeretem az ilyet!
Az olyat, amikor már egy szimpla kormánymozdulatból érezni, hogy van az autóban anyag, és valakik igenis kitalálták a mozgását. Nem tudom, hogy a Golfon nevelkedett német mérnököknek tudható-e be, de a pedál, a kormány, a váltó és a futómű között olyan összhangot értek el, ami eddig szinte elképzelhetetlen lett volna egy Kiától. Éppen elég közvetlen a kormányzás, gyorsan reagál a váltó minden lábmozdulatunkra, a legvarázslatosabb mégis a futómű, amitől életre kelnek a kanyarok.
Kikezdhetetlenül stabilan fogja az utat, az útfelület minden apró rezdülését érezzük a testrészeinkben, valami elképesztő csoda folytán mégis kellemes tud maradni. Nem tudom, hogy mikor volt nálam utoljára ilyen autó, de a teszthét alatt egyszer sem ütött fel, még a legkomolyabb futómű-siratóimon sem, mi több, kifejezetten pihentető a hétköznapokban. Összhang! Érted már, mire gondolok? Ez adja a Proceed esszenciáját.
És eleve, mennyire borzasztó menő már, hogy ez az autó létezik! Amíg mindenki más igyekszik megfogni az utolsó garast is az autóiparban, és lohol a költségcsökkentés után, addig a Kia piacra dob egy shooting brake kompaktot. Csak úgy. Mert ez kell! Egészen addig én sem értettem, hogy mennyire kell, amíg egy este meg nem láttam a Balaton-parton felvillanni az egész faron végighúzódó gyönyörű hátsó fényhidat. Lehidaltam a látványtól. És nem csak én. A párom csak ennyit kérdezett: „Tudtad, hogy a férfiak egyszerűen nem tudják levenni róla a szemüket?”
Olyan szintű fickós magabiztosságot áraszt magából a Proceed, ami hozzátesz az autóbirtoklás élményéhez.
Amíg létezik a Proceed, én nem is értem, hogy miért venne valaki a hagyományos kombi formából. Azon a 31 literen már nem múlik semmi. Ennyivel kisebb ugyanis a shooting brake csomagtere, mint a sima kombié. 594 liter viszont még így bitang nagy, a több rekeszes duplapadlónak és a sínrendszernek köszönhetően pedig a végtelenségig helyzetre szabható. Oké, azt aláírom, hogy a hátsó ablakon nehézkes a kilátás, nagyon kicsi a rés, és szinte csak a földet látjuk, de nem is nagyon lesz rá szükségünk, ugyanis a Proceed nagyon gyors.
Noha a paletta csúcsát a 204 lovas GT jelenti, a tesztautónkban lévő 1,4 literes, 140 lovas turbómotor is bitang erősnek bizonyult ebben a hosszú testben. Alapvetően azt az érzetet kelti, hogy nagyon visszafogták a hajtást, de Sport módban úgy kiereszti az erejét, hogy még a gyerekünk is nagyokat pislog majd a hátsó ülésen. Ugyanez igaz a 7-fokozatú duplakuplungos automatára is, ami induláskor kicsit kedvtelenül, de alapvetően észrevétlenül dolgozik, Sport módban viszont nagyon gyors, és a legtöbb kétkuplungos nyavalyát sem produkálja, így könnyen megbirkózik a gyors fékezésekkel és gázadásokkal is.
Először elgondolkoztam, hogy csak azért keresem a sportos jegyeket egy ilyen autóban, mert fiatal vagyok? Aztán gyorsan leesett, hogy mégis mi másról szólna egy kupésított farú autó, ha nem arról, hogy néhány fokkal sportosabb legyen, mint a versenytársai. A Proceed igenis értelmezhető sportautós mércével, ugyanis adatai alapján körülbelül azt hozza, amit egy korai hot hatch (a mostaniak már nagyon elszálltak minden tekintetben). Karaktere is hasonló, egy hétköznapinak tűnő autó, ami egyébként minden méteren élményt ad a sofőrjének.
A sportos irányt mi sem bizonyítja jobban, minthogy minimum GT Line felszereltségben rendelhető, tehát morcosabb lökhárítókkal, minimum 17-colos felnikkel, csapott aljú kormánnyal, fémpedálokkal és masszív oldaltartású ülésekkel. Listaáron 6,9 millió forint az 1,4 literes turbómotorral szerelt Kia Proceed GT Line. Az automataváltó további félmilliós felárat jelent, de a Kia kéziváltója legalább ennyire választás lehet hozzá. Ez már igény és felhasználás kérdése.
No, de mit kapunk ezért a pénzért? A kompakt szegmens egyik legjobban vezethető autóját, gondolatébresztő vonalakkal, jól eső anyagokkal, óriási csomagtérrel és erős motorral, némi kompromisszummal a hátsó traktusban a hagyományos kombihoz mérve. Egy olyan autót, amibe ténylegesen benéznek a lámpánál, hogy ki vezeti.
Pedig nem is ér össze a hátsó fényhíd. Akkor már tényleg túlságosan hasonlítana a Porsche Panamerára…
